|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 18 találat | lapozás: 1-18 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: György István 2004. október 2.Okt. 1-jén tartották Gyergyóalfaluba az iskola névadó ünnepségét és emléktábla-szentelését. György István polgármester köszöntője után Fülöp Sándor agrármérnök foglalta össze az iskola történetét, ismertette Kászonaltízi Veress Zsigmond (1831–1907) – az iskola névadója – életét. Adorján Imre plébános megszentelte a Kőrössy Antal szobrászművész domborművét magába foglaló emléktáblát. /Bajna György: Veress Iskola Alfaluban. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 2./2005. július 3.Az ország minden tájáról magyarok és románok, római és görög katolikusok, ortodoxok és protestánsok jöttek Szőkefalvára, Mária–jelenésre, jöttek külföldről is. Szűz Mária a vak asszonynak, Marián Rózsikának – állítása szerint – 10 év alatt 27-szer jelent meg, szavait 153 sorban nyomtatták ki. Az első jelenés 1995. június 17-én volt. Az utolsó jelenés idén június 17-én, a látnokasszony előre jelezte, többé nem lesz jelenés. György István szőkefalvi plébános úgy érzi, ami itt történik, mélyen él a szívében. A gyulafehérvári érsekség tartózkodó állásponton van, nem tiltják és nem is szorgalmazzák, megengedték, jöjjön, aki úgy érzi szívében, hogy hívja a Szűzanya. Az egyház egyelőre megfigyeli a jelenséget. Jakubinyi György érsek a plébános jelentését már korábban felterjesztette Rómába. A Szentszék arra a megállapításra jutott, hogy ahol annyi imádság, vezeklés és szeretet van, az nem jöhet a gonosz lélektől. Csató Béla főesperes úgy tudja, az üggyel Joseph Ratzinger, azaz XVI. Benedek pápa bíborosként is foglalkozott, még akkor megígérte, hogy Szőkefalvára látogat. A 2005-ös utolsó jelenés üzenetét a főesperes úgy fogalmazta meg: ahol Isten van, ott a béke és a szeretet, s mindenki saját anyanyelvén gyakorolhatja vallását. /Lokodi Imre: Utolsó Szőkefalvi Mária-jelenés? = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 3./2005. július 22.Július 21-én benépesedett a gyergyóalfalvi Képzőművészeti Galéria. Gál Mihály, a Sövér Elek Alapvány elnöke köszöntötte az első Bükkfői Alkotó Táborban egy héten át dolgozó művészeket. György István polgármester Gyergyóalfalu önkormányzata nevében ígérte a folytatás lehetőségét. A helyi Domokos Pál Péter Hagyományőrző Egyesület citerásai és táncosai köszöntötték a művészeket. A tábor résztvevői, illetve Kulcsár Edit, a budapesti Vármegye Galéria igazgatója és Demeter Ervin magyar országgyűlési képviselő virággal rótták le kegyeletüket Sövér Elek sírjánál. /(Bajna György): Táborzárás tárlatmegnyitóval. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 22./2007. március 22.Szaporodtak egy időben a helyi újságok. Nemcsak városokon, községekben is meg-megjelent egy-egy havi kiadvány. Gyergyóalfaluban továbbléptek. Habár megszűnt a Gyergyóalfalvi Toronyóra című helyi lap, helyi tévéadások keretében informálják az ott lakókat. Négyen, Erdős András, Erdős Ágnes, Kiss Arnold, és Balog-Baricz András készítik tavaly novembertől az eredetileg kéthetente jelentkező egy-egy órás műsort. György István polgármester elmondta, dokumentumértékű anyagok készülnek. Kéthetente pénteken van adás Alfaluban, majd kétszer megismétlik. Többek között végigkövetik a templom restaurálását is, ami szintén dokumentum-értékű. /K-T. Gy: Képernyőn Alfalu. = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), márc. 22. – 12. sz. /2010. november 25.Könyvkiadás, 1944-19691944 őszétől, a magyar nyelvű könyvkiadás váratlanul megélénkül. December végéig, négy hónap alatt összesen 89 önálló kiadvány hagyja el a sajtót. Igaz, ezek között nagy számban vannak különnyomatok is, de az ETF néhány új füzete és az ETI nyomdából most szabaduló önálló kiadványai mellett ekkor már jelentkezik az új világnézeti orientációjú irodalom néhány terméke is: a Józsa Béla Athenaeum első kiadványai a Szovjetunióról, az RKP első magyar nyelvű brosúrái, Szenczei László A magyar nép tragédiája, Grosz Sándor 3 év zsidó kényszermunka, György István Fegyvertelenül a tűzvonalban c. kötetei. Az 1945-1948 közötti időszakban a romániai magyar könyvtermés hullámzó: 1945-ben még 271 mű kerül ki a nyomdákból, 1946-ban 283, 1947-ben 216. 1948-ban pedig már 350. 1948-ban azonban már túlsúlyra tesz szert az RKP kiadásában megjelenő művek száma (összesen 136 cím), kibontakozik a Bolyai Tudományegyetem és a belőle kivált, Marosvásárhelyre költöztetett Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet könyvkiadása (összesen 64 mű). De publikáltak még az un. demokratikus szervezetek (MNSZ, ARLUS, Szakszervezetek és a Demokrata Nők Szöv.) 92 mű; a megmaradt magyar intézmények (EME, ETI, EMGE, Minerva Rt.) 130 munka; és az egyházak, 63 kiadvány. Egy új irodalom- és művelődéspolitika képviseletét vállalja magára a Józsa Béla Athenaeum (48 művel) és az Orosz Könyv kiadó (41 művel) továbbá a Móricz Zsigmond Kollégium, a Méhkas kolozsvári diákszövetkezet, a marosvásárhelyi Bolyai kiadó, a temesvári Litera és a nagyváradi Új Élet kiadó is (összesen 32 művel). Szerényebb arányban, de az önszerveződés méreteire utal az olyan tömörülések kiadói jelentkezése, mint Aradon az Aurora csoport néven jelentkező kiadói vállalkozás, a Demokratikus Népi Írók kiadója, az Új Genius, a bukaresti Eminescu Könyvkiadó, a kolozsvári Dózsa György, Libro, Petőfi Athenaeum, a Romániai Magyar Írószövetség, a marosvásárhelyi Magyar Élet, a temesvári Pán Könyvkiadó, a Bánsági Magyar Írók Szervezete, a temesvári Arany János Társaság. 1947-1948-ban már szembetűnően csökken a "régi rendszerhez kötődő"-nek minősített intézmények könyvkiadása, és számbelileg is jelentős teret nyernek a demokratikus intézmények és szervek. Az EME és az ETI 1-1 művel jelentkezik, a Minerva 3 kötettel, a BTE kiadásában 1948-ban 4, az MNSZ kiadásában 5 mű jelenik meg. 1947-ben megindul az Állami Könyvkiadó (magyar szerkesztőséggel és kolozsvári fiókkal), s ugyancsak ettől az évtől a Közoktatásügyi Minisztérium veszi át a tankönyvek kizárólagos kiadását, 1948-tól az IMSZ égisze alatt megindul annak Ifjúsági Kiadója is (magyar szerkesztősége egyelőre Bukarestben működik), közben pedig ugrásszerűen megnő az RKP megfelelő szerveinek gondozásában megjelenő művek száma (1947-ben még 22, 1948-ban már 76 mű), s az Orosz Könyv kiadóé is (egyedül 1948-ban 23 mű). 1948. jún. 11-én, az államosítással a nyomdák is állami tulajdonba kerülnek. A könyvkiadásban ugyanakkor erőteljes koncentráció s a kiadói munkának a kommunista hatalom általános politikai és műveltségpolitikai célkitűzéseivel való egybehangolása jut érvényre. A berendezkedő kommunista állam és a kizárólagos hatalomra jutott párt akkoriban még fontosnak tartotta, hogy a magyar tömegekhez, főképp az államosításban szerepet játszó aktivistákhoz is szóljanak. Ugyanakkor az irodalom maga is vállalta az átalakulás propagandistájának szerepkörét, azon kívül, hogy 1949 után a magyar nyelven is jelentős mértékben megnő a tájékoztató és ideológiai kiadványok (főleg brosúrák) aránya. Ebben a politikai változásokra merevedő irányulásban csak az 50-es évek közepén (tulajdonképpen 1954-től) mutatkozik változás; az irodalom kezd szabadulni a proletkult nyűgétől, s egymás után jelennek meg - olykor heves viták közepette - azok a művek, amelyek már a változások emberi dimenzióira is figyelve "ábrázolják a valóságot". Árnyaltabbá válik a két világháború közötti és klasszikus magyar irodalmi örökség megítélése, a világirodalmi tájékozódás határai pedig kezdenek túllépni az orosz és szovjet irodalom körein. Ugyanakkor nyitottabbá válik a humán tudományok szemlélete is: újra megindul a romániai magyar néprajzkutatás, s egy Gazdaságtörténeti tanulmányok c. sorozattal a Tudományos Könyvkiadónál megtörténnek az első kísérletek a nemzetiségi múlt tárgyszerű kutatására. Az államosítás utáni években tovább növekszik a romániai magyar könyvtermelés: 1949-1959 között összesen 5515 magyar nyelvű mű hagyja el a nyomdákat, azaz évi átlagban 501 mű, amit könyvkiadásunk az 1952-1957 közötti években meg is halad. A még 1947-ben létesített Állami Könyvkiadó eleinte egymaga (majd gyakran egy-egy szakminisztériummal karöltve) látja el magyar könyvvel az olvasókat, majd rendre kirajzanak belőle az új kiadók: 1951-ben az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó és az Állami Didaktikai és Pedagógiai Könyvkiadó, 1952-ben a Testnevelési és Sportkiadó és a Technikai Kiadó, 1953-ban a Mezőgazdasági és Erdészeti Állami Kiadó és az Állami Tudományos Kiadó, 1954-ben az Állami Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó magyar részlege. Ugyanakkor 1952-ben önállósul az RMP Központi Bizottságának irányítása alatt működő Politikai Könyvkiadó és az IMSZ irányította Ifjúsági Könyvkiadó. E kiadók székhelye Bukarest, de az Állami Könyvkiadó magyar osztályából és kolozsvári magyar szerkesztőségéből rendre az új kiadók magyar osztályai és szerkesztőségei is kialakulnak, így az 50-es évek közepén már kolozsvári magyar szerkesztősége van az irodalmi és művészeti, mezőgazdasági, tudományos, közgazdasági és ifjúsági, valamint a tankönyvkiadónak. 1955-1959 között Marosvásárhelyen önálló magyar szerkesztőséget létesít az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó és a tankönyvkiadó. A főbb állami könyvkiadók jegyzik a megjelenő művek legnagyobb részét (összesen 3100 művet). A többi 742 magyar munka kiadója a Tudomány- és Kultúraterjesztő Társaság, az Országos Szaktanács, az Építőművészeti és Építészeti Kiadó, a Nyomtatványok és Kiadványok Kiadója, az Orvosi és a Zenei Könyvkiadó, valamint még 30 központi szerv. A vidéki magyar könvvkiadás viszont lényegesen beszűkül: 1950-1953 között mindössze 73, 1954-1959 között 312 magyar nyelvű könyv a vidék össztermése, amelyben benne szerepel a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem, a marosvásárhelyi OGYI könyv- és jegyzetkiadása, valamint az ÁIMK marosvásárhelyi részlegének termése (69 művel) is. Marosvásárhely előretörése összefügg azzal a törekvéssel, hogy a várost, Kolozsvár leépítésével, új magyar szellemi központtá fejlesszék. Míg ugyanis az 1950-1953-as években Kolozsvár 49, Marosvásárhely 12 művel szerepel, addig az 1954-1959 közötti könyvtermésük 90, ill. 160 mű, a növekedés pedig az utóbbi esetben 12-szeres. A vidék többi részének magyar könyvtermése elenyésző, 11 év alatt 57 mű. A vallásos irodalom kiadása 1950 és 1959 között úgyszólván jelképes: az összes egyházak és felekezetek magyarul összesen 31 művet jelentetnek meg. Az 1956-os magyarországi forradalom eseményeinek romániai következményeként fokozatosan újra megmerevedik a romániai magyar kiadópolitika is. Bezárulnak a kiadási lehetőségek egy sor olyan mű előtt, amelyek a romániai magyarság saját történelmi-művelődéstörténeti-tudományos örökségét kívánták feltárni, s amelyeket emiatt pártdokumentumokban, "kiértékelő" gyűléseken és katonai bíróságok vádlói emelvényéről a "nacionalizmus" bűnében marasztaltak el. A 60-as évek romániai magyar könyvkiadását két - egymással ellentétes - folyamat jellemzi: egyrészt folytatódik a romániai magyarság szellemi horizontjának az 50-es évek végével kapcsolatban már jellemzett behatárolása, másrészt - különösen az évtized közepétől - egyre inkább érezhetővé válnak az úttörés jegyei egy még a korábbinál is teljesebb sajátos művelődés-irodalmi modell irányában. Ez utóbbi folyamat majd a 70-es években bontakozik ki s újítja meg az egész romániai magyar szellemi életet. 1960 és 1969 között 12 állami könyvkiadó összesen 3440 művet jelentet meg, míg a kiadókon kívüli állami és társadalmi szervek és intézmények össztermelése csupán 561 mű. A könyvkiadók közül is tulajdonképpen hatnak a részesedése jelentős: az Állami Didaktikai és Pedagógiai Könyvkiadóé (1250 címmel - jórészt a tankönyvek évenkénti újranyomása révén), az Irodalmi Könyvkiadóé (738 címmel), az Ifjúsági Könyvkiadóé (678 címmel), a Politikai Könyvkiadóé (320 címmel), a Mezőgazdasági és Erdészeti Könyvkiadóé (177 címmel), a Tudományos Kiadóé (115 címmel). A többi kiadó együttvéve összesen 169 művet jelentet meg magyarul a tíz év alatt. A központi állami és társadalmi szervek magyar könyvkiadó tevékenysége egyre inkább beszűkül. Az Országos Nőtanácson (139 cím) és a Művelődés- és Művészetügyi Állami Bizottságon (78 cím) kívül az összes többi szervek együtt 32 művet jelentetnek meg. Az egyházak együtt összesen csak 11 címmel szerepelnek. A vidék magyar könyvkiadói tevékenységében (1968-tól) az ország területi-közigazgatási átszervezése nyomán néhány megyében kimondott fellendülés veszi kezdetét. A kiadványok abszolút többségét a Magyar Autonóm Tartomány (majd Maros-Magyar Autonóm Tartomány) állami, párt- és művelődési szervei jegyzik 101 címmel, majd következik Crişana (27 cím), Kolozs (21 cím), Brassó (19 cím - közigazgatásilag ide tartozik egy ideig az egykori Háromszék megye),.a többi vidéki központban 28 cím. A romániai magyar könyvkiadás törzsét képező kiadóknál már a 60-as években mutatkoznak egy minőségi megújulás jelei. Az Irodalmi Könyvkiadónál 1961-ben megindul a két háború közötti örökség újraolvasását és újrakiadását fellendítő Romániai Magyar Írók, a klasszikus és kortárs világirodalmi műveket kínáló a Horizont és Drámák (mindkettő 1965-től) sorozatok lépnek. Gazdagodik a Magyar Klasszikusok és Román Írók sorozatokba bekerülő művek választéka is. Ugyanakkor az Ifjúsági Könyvkiadónál rendszeresebbé és átgondoltabbá válik a Tanulók Könyvtára szerkesztése, s útjára indul a Legszebb versek c. sorozat, amely a klasszikus és kortárs világirodalom felé is nyújt kitekintést. Ugyancsak az Ifjúsági Könyvkiadó nyitja meg kapuit a természettudományos ismeretterjesztő irodalom előtt. A szakkiadók magyar könyvkiadása a 60-as években fokozatosan elsorvad: a Mezőgazdasági és Erdészeti Könyvkiadónál 1969-ben már csak 8 mű, a Technikai Kiadónál 3, a Tudományos Könyvkiadónál 4 mű jelenik meg magyarul, az 1961-ben indult Meridiane könyvkiadónál 1968-ban már csak 2 könyv magyar nyelvű. (RMIL) Dávid Gyula, Transindex.ro 2011. április 28.Gyász és rettegés AlfalubanTöbb százan kísérték utolsó útjára az elmúlt pénteken meggyilkolt Csala Zsoltot, Gyergyóalfalu alpolgármesterét. Az elöljárót, mint ismeretes, borzonti hétvégi házában hidegvérrel agyonlõtték, az áldozat holttestében három lövedéket találtak, közülük kettõt közvetlen közelrõl adtak le. Az ügyben bukaresti ügyészek közremûködésével nyomoz a Hargita megyei rendõr-fõkapitányság szinte teljes állománya, az elkövetõt (elkövetõket) azonban egyelõre nem sikerült megtalálni. A brutális gyilkosság óta eltelt napokban egyre több mendemonda kering Csala Zsolt meggyilkolásáról a nagyközségben. Tegnap a Gyergyószentmiklós közeli nagyközség utcáin már órákkal az alpolgármester temetése elõtt gyászba öltözött embereket lehetett látni az utcán, akik virágcsokrokkal, koszorúkkal igyekeztek a szárhegyi út melletti temetõbe. A távolabbról, autóval érkezõket rendõrök irányították a temetõhöz közeli egykori gép- és traktorállomás udvarára. Sokan ismerték és mindenki szerette - szögezte le az egyik helybeli, megállapítva, hogy ekkora tömeg soha nem gyûlt össze temetésre Gyergyóalfaluban. A végtisztesség megadására érkezõk között a helybelieken kívül számos RMDSZ-es politikust láthattunk, ott volt többek közt Pál Árpád parlamenti képviselõ, Petres Sándor, Hargita megye tanácsának alelnöke, Bende Sándor, az RMDSZ Gyergyó Területi Szervezetének elnöke, illetve a környék valamennyi RMDSZ-es elöljárója. Emberek, ébredjünk! Emberek ébredjünk! Hová jutunk, ha olyan irányba haladunk, hogy békeidõben golyó végzett Zsolt testvérünkkel? - vetette fel a kérdést Adorján Imre plébános a temetési szertartáson. Beszédében kifejtette, Csala Zsolt személyében a közösség nemcsak egy jó vezetõt veszített el, de apa nélkül maradt két kiskorú gyermek, megözvegyült egy édesanya, és idõs szülõknek kellett gyermekük koporsója mellé állniuk. György István polgármester búcsúztató beszédében nyilvánosan bocsánatot kért mindazoktól, akit Csala Zsolt kollégája és testvérként tisztelt barátja valaha is megsérthetett. Voltak céljaink, közös álmaink, voltak szavak, amiket csak mi értettünk. Tudom, hogy a közösen elkezdett munkát nekem kell befejeznem - hangoztatta beszédében a polgármester. A Csala Zsolt gyergyóalfalvi alpolgármester halála ügyében folytatott nyomozás részleteit még mindig nem hozták nyilvánosságra az illetékes hatóságok, mint arról korábban beszámoltunk, a nyomozást végzõ Hargita Megyei Törvényszéki �?gyészség hírzárlatot rendelt el az ügyben. Amit egyértelmûen tudni lehet a Hargita megyei rendõr-felügyelõség által kiadott sajtóközleménybõl, hogy a 43 éves Csala Zsolt halálát három lövedék okozta. A törvényszéki orvosszakértõ jelentése szerint egyik az áldozat combját, kettõ pedig a gyomrát fúrta át (a holttest közelében három töltényhüvelyt találtak), halálát a haslövések okozták. A nyomozás során egy negyedik töltényhüvelyt is megtaláltak. A nyomozó hatóságok több személyt kihallgattak az elmúlt napokban, és további kihallgatások vannak folyamatban. Pletykák és találgatások A brutális gyilkosság óta eltelt napokban egyre több mendemonda kering Csala Zsolt meggyilkolásáról a nagyközségben. Sokan nem zárják ki annak a lehetõségét, hogy az erõszakos cselekmény összefüggésben lehet a törvénytelen fakitermelésekkel, és egy esetleges famaffiás leszámolás történt, ugyanakkor egyesek azt is tudni vélik, hogy az alpolgármestert a halála elõtti idõszakban többször is megfenyegették. Az köztudomású, hogy Gyergyóalfalu néhai alpolgármestere famegmunkálással foglalkozó cég résztulajdonosa volt. Arról is lehetett hallani, hogy Csala Zsoltnak az elmúlt idõszakban több peres ügye is akadt, ami arra utal, hogy lehettek ellenségei. Nyílt titok a községben, hogy Csala Zsolt vagyonának tekintélyes hányadát még alpolgármesteri kinevezése elõtt vendégmunkásként szerezte Svájcban, a Borzonton található hétvégi házát testvérével közösen építette. Krónika (Kolozsvár) 2012. május 21.A honosítási iratokból nyílt tárlat a sepsiszentgyörgyi Lábas HázbanFrontról küldött levelek, kitüntetések, iskolai bizonyítványok, cselédkönyvek, „tiszta keresztény” eredetet igazoló bizonylatok, dokumentumok, fényképek tucatjai láthatók a sepsiszentgyörgyi Lábas Házban berendezett Magyar múlt – Magyar jelen című tárlaton. A „történelmi ereklyéket” a sepsiszentgyörgyi demokrácia-központ munkatársai gyűjtögették össze, akik elkérték a magyar állampolgárságot igénylőktől az érdekesebb iratokat és beszkennelték azokat, így több mint 200 dokumentumot tárolnak, a tárlaton ennek a töredékét tudták a nagy nyilvánosságnak megmutatni – közölte Nemes Előd, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) háromszéki elnöke, a sepsiszentgyörgyi demokrácia-központ ügyvezető igazgatója. Elmondta, Sepsiszentgyörgyön az elmúlt héten állították össze a 7000. honosítási iratcsomót, Kovászna megyében pedig közel 15 ezren kérték a magyar állampolgárságot, ami a megye lakosságának 10 százaléka. Továbbra is valószínűleg ilyen ütemben folytatják a munkát, hiszen az érdeklődés nem lankad, szögezte le a demokrácia-központ vezetője. A megnyitón jelen volt Répás Zsuzsanna magyar nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár is, aki elmondta: az összetartozásra építették az új magyar nemzetpolitikát, ennek egyik fontos eleme a honosítási törvény, amely lehetővé teszi minden külhoni magyar számára, hogy közjogi értelemben is a magyar nemzet része legyen. A demokrácia-központokban keményen dolgoznak, de még senki nem mondta, hogy ez egy száraz munka lenne, ugyanis aki bemegy ezekbe az irodákba, az az életét meséli el, hiszen előfordul, hogy immár harmadszor lesz magyar állampolgár. Elmondja, hogyan veszítette el állampolgárságát, hogy őrizte a szívében, és hogyan őrizte az iratokat, melyek ezt igazolják. „Ezek a dokumentumok szívmelengetőek, ám ugyanakkor történelmi dokumentumok, örülök ennek a kiállításnak, mint ahogy örülök minden egyes magyar állampolgárnak is” – fogalmazott Répás Zsuzsanna. Toró T. Tibor, az EMNP elnöke azokról a folyamatokról beszélt, amelyeket a honosítás katalizál: elmondta, Erdély-szerte alakulnak a magyar állampolgársági klubok, az új állampolgárok szervezeti keretbe tömörülnek. Kisgyörgy István, a sepsiszentgyörgyi demokrácia-központ munkatársa lapunknak kifejtette, a kiállított dokumentumok közül az egyik legmeghatóbb az a levélköteg volt, melyet egy helyi honvéd küldött haza a frontról, a leveleket a család egyszerre kapta meg, azzal az értesítéssel, hogy az írójuk eltűnt. A tárlatot több háromszéki településen is bemutatják majd. Bíró Blanka. Krónika (Kolozsvár) 2014. július 20.Fiatal tehetségek alkotnak SzárhegyenA tehetségkutatás és -gondozás, a magyarságtudat erősítése és a közösségi szellem fejlesztése céljával szervezi meg évről évre alkotótáborát a gyergyócsomafalvi Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány. A huszonegyedik rendezvény vasárnap nyitotta meg kapuit. Hagyományosan Szárhegyen, ám ezúttal nem a ferences kolostorban táboroznak a Kárpát-medencei Borsos Miklós Alkotótábor résztvevői, a huszonnégy fiatalt és oktatóikat Böjte atya Kájoni János Gyermekotthona fogadta be. Rajzot, festészetet, fafaragást, kézművességet tanulnak itt egy héten át a diákok, a hasznosat a kellemessel ötvözve, kirándulásokat, szórakoztató programokat is iktattak programjukba a szervezők. A legtávolabbi résztvevők Felvidékről érkeztek, vannak diákok Nagyszebenből, a csángóföldi Lujzikalagorról, valamint Gyergyó térség különböző településeiről. Idén is pályázat révén nyertek belépőt a táborba a jelentkezők – gyökerek témában kellett leadják pályamunkáikat, melyeket bárki megtekinthetett a vasárnapi megnyitó alkalmával a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ Schola vendégházának előcsarnokában. A közös kiállítás mellett egy egyéni tárlat anyagát is megcsodálhatta a közönség – a 15 éves Spînochi Csilla-Cristina, a Borsos Miklós alkotótábor egyik állandó résztvevője mutatta be munkáit. A közel negyven alkotást felvonultató kiállítást Ferencz Zoltán képzőművész, a Kulturális és Művészeti Központ művészeti vezetője méltatta. Úgy fogalmazott: „A tárlat anyaga bemutatja azt a világot, amit a fiatal alkotó korához illően képvisel. Természetes, hogy ebben a korban még nincsen meghatározott »útja«, de még nem is várható. Csilla sok témához, technikához nyúl hozzá: absztrakt, expresszionista, hagyományos tusrajzzal készült figuratív tájképek, pasztellel készült munkák képezik a tárlat anyagát. Egyvalami közös bennük: látásmódjukban szinte kivétel nélkül megtalálható valami, ami az emberi elme különböző sajátosságait kutatja, valamint a kivételes és a szabályszerű különös ötvözete.” „Követjük a táborainkban részt vevő gyerekek életútját, úgy érezzük, hogy az évi rendszerességgel szervezett programunk hozzájárul a fiatalok pályaválasztásához, tehetségük fejlesztéséhez. A húsz év alatt 47 egykori táborozónk folytatta tanulmányait képzőművészeti vagy kézműves területen” – mondta el az ünnepségen Bancsi Edit, a szervező alapítvány ügyvezetője. A 21. Kárpát-medencei Borsos Miklós Alkotótábor a Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány, valamint a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ szervezésében jött létre. Az esemény Hargita megye tanácsa, a Communitas Alapítvány, a gyergyószentmiklósi Bonus Rt., a Fundamenta Kft., valamint György István támogatásával valósulhatott meg. A szervezők köszönetet mondanak továbbá a Vaskertes Iskola pedagógus-, diák- és szülőközösségének is a segítségért. Pethő Melánia, Székelyhon.ro, 2015. április 6.Áldást kértek a termésre a szentegyházi határkerülőkA reggeli hideg és a helyenként vastag hóréteg sem szegte kedvét annak a többtucatnyi lelkes szentegyházinak, akik idén is továbbéltették a határkerülés hagyományát a településen. A résztvevők egymásért, a közösségért imádkoztak, valamint a Mennyei Atya áldását kérték a földekre és a munkára. Húsvétvasárnap reggel fél nyolc, szentegyházasfalvi templomtér. Mint minden évben, idén is innen indulnak papi áldással útnak a határkerülők, hogy áldást kérjenek a mezei munkára a bő termés reményében, továbbá hogy egymásért, az egyházközösségért imádkozzanak. A határkerülés egy állomásokra osztott imádság-körút, amely során a résztvevők bejárják a település és a környező mezők egy részét. Minden kereszt egy állomás, ahol megállnak, majd egy személy vezetésével közösen imádkoznak. A határkerülők imádságokat és énekeket tartalmazó füzetét régi imádságoskönyvek alapján állították össze nem sokkal a rendszerváltás után, Ambrus Imre egykori megyebíró (a helyi egyháztanács vezetője) kezdeményezésére. Archaikus imák, valamint kötött imádságok vannak benne, állomásonként felosztva. „Adjunk hálát a mindenható felséges teremtő Istenünknek, hogy megadta érnünk a mai dicsőséges szent napot, a mi megváltó Jézusunk feltámadása napját, hogy irgalmas szemeit rajtunk tartván megőrzött, oltalmazott, sokrendbéli szomorú változásokban. (...) Minthogy sokrendbéli szükség alá vagyunk vetve, könyörögjünk azért, először is hogy mezeinkbe lévő és leendő veteményeink, melyek látogatására a mai szent napon szép isteni dicséretekkel kijöttünk, Isten ő szent felsége jégesőtől, ragyától szélvésztől, záportól, mindennemű égiháborútól megőrizze és megtartsa, bő terméssel megáldván kezünkbe adja, Isten dicsőségére, romlandó testünk táplálására, szűkölködő testvéreink felsegítésére” – így szól a szentegyházasfalvi temető anyakeresztjénél végzett imádság. A határkerülés hagyománya egyébként a rendszerváltást követően, a ’90-es évektől elevenedett fel. 1990-ben, amikor már nem volt tilos, nagyon sokan vettek részt a határkerülésen, ami hatósági érdeklődésnek is örvendett, mivel egy katonai helikopter is körözött a résztvevők feje felett, feltételezhetően megfigyelés céljából. György István jelenlegi megyebíró elmondta, a kommunizmusban is éltették a hagyományt, de mivel tilos volt részt venni rajta, ezért titokban, a templom kerítésén belül tartották. Az udvaron lévő kereszteket négyszer-ötször is végigjárták. Jelenleg több mint tíz kilométer a zarándoklat útvonala. A szokáshoz hozzátartozik a határkerülők megvendégelése, az esemény közben történő kínálkodás. Néhány szomszédság ilyenkor kaláccsal, teával, forralt borral, kávéval, egy-egy pohár pálinkával várja a határkerülőket. Vannak, akik a kapuból, vagy épp az ablakból, egy állomás erejéig kapcsolódnak be az eseménybe, mert épp a szomszédjukban található az egyik állomást jelző keresztfa. Többen is örömmel veszik tudomásul, hogy egyre több fiatal kapcsolódik be a nem mindennapi hagyomány őrzésébe. A körút során mindenkinek lehetősége van imádságot vezetni, sokan élnek is a lehetőséggel. Menet közben csengettyű hangja jelzi az újabb állomáshoz való közeledést, illetve a megállást, vagy az indulást. Az állomások között húsvéti énekeket énekelnek, és rózsafüzért imádkoznak a résztvevők. Újabb kínálkodás, ezúttal a falu végén. Kalács, sütemény és üdítő frissíti fel az imádkozókat a szomszédság jóvoltából. „Hogy van, mit csinál?” „Megérhettük ezt a Húsvétot es!” – ilyen és hasonló mondatok hangzanak el, amikor falustársak találkoznak. A különleges alkalomból való találkozáskor lehetőség van a rég látott falubelivel való beszélgetésekre is. Három kislány, akikkel minden évben Húsvétvasárnap „találkozunk”. Az ablakból nézik a házuk előtt elvonulókat. Ahogy a menetet és a települést jelző zászlókat, úgy a keresztet és a corpust is felváltva viszik a határkerülők. A mezőn lekerülnek a rúdról a zászlók. Itt nagyobb a szél, nehéz úgy haladni, hogy folyton belekap a zászlóba. Egyébként a rúd sem könnyű. Néhány éve még hármas-zászlót is vittek, amit több ember kellett egyszerre tartson. A mezőn való áthaladáskor van idő a teljes Dicsőséges olvasó elimádkozására, ez is része a körmenetnek. Négylábú útitárs is hozzánk szegődik, a gyerekek próbálják hazazavarni, de kitartóan lohol a határkerülők nyomában. A „Sóhelynek” nevezett mezőn levő keresztnél a csirázó vetésekre kérik a Mennyei Atya áldását az imádkozók, az egész faluközösség nevében. Az alszegi „csengettyűnél” ismét terített asztallal várják a határkerülőket, ezt követően a következő állomásnál kávéval és kaláccsal kínál meg egy újabb szomszédság. A két kínálat nem fedi egymást. Papi áldással kezdődött, papi áldással végződik a körmenet. Akik részt vettek a határkerülésen, a húsvétvasárnapi ünnepi szentmisén az első padokban foglalnak helyet, hiszen ők voltak, akik az egyházközség nevében „eljártak”. Jövőre ugyanekkor, ugyanitt, remélhetőleg ugyanilyen lelkesedéssel, nagyobb létszámban. Tamás Attila Székelyhon.ro 2015. június 15.Kettős jubileum lesz SzőkefalvánTöbb mint ezer hívőt várnak szerdán az engesztelő imanapra a szőkefalvi plébániatemplomba, ahol idén kettős jubileumot tartanak: húsz éve volt az első Mária-jelenés és tíz éve az utolsó. György István plébános szerkesztőségünknek elmondta, minden évben megünneplik a jelenések napját, románul és magyarul mizésnek, együtt imádkoznak. A plébános örvendetesnek nevezte, hogy románok és magyarok, római katolikusok és más vallásúak együtt zarándokolnak el Szőkefalvára, ott együtt hallgatják az igét és imádkoznak. A szőkefalvi Mária-jelenéseket figyelemmel kísérte Jakubinyi György érsek is, aki engedélyt adott, hogy a papok és a hívek a helyszínre zarándokoljanak. „Az érsek atya nem talált semmi kivetnivalót a szőkefalvi Mária-jelenésekben, ezért engedélyezte a zarándoklatot, s személyesen részt vett a látnok temetésén is. Ahhoz, hogy az egyház hivatalosan is elismerje a Mária-jelenést, hosszabb időnek kell eltelnie, és természetfeletti jelenségre, csodára is szükség van. Akkor lesz hiteles ez a jelenés, ha úgymond Isten visszaigazolja ezt egy csodával. Ilyen lehet például egy csodálatos gyógyulás, s tudjuk, hogy ilyen már történt itt. De ahhoz, hogy ki lehessen vizsgálni, és bizonyítani lehessen arra van szükség, hogy a gyógyíthatatlan beteg mielőtt Szőkefalvára jön elmenjen az orvoshoz, onnan hivatalos igazolást kapjon állapotáról, majd ha Isten meghallgatja imádságát és meggyógyul, újból el kell mennie az orvoshoz hivatalos igazolást kérni. Az itt meggyógyultak hálásak és örvendenek a testi, lelki gyógyulásnak, de nem kívánnak orvoshoz menni. A látnok udvarán levő kút vizét megáldotta Mária, így az áldott víz, abból is sokan visznek, meggyógyulnak tőle” – mondta a szőkefalvi plébános. Márián Rózsika 1995-ben Dicsőszentmártonban, a nagymamájánál tartózkodott. Imádságai sokszor az éjszakába nyúltak. 1995 januárjában, vakságának harmadik évében, egy vörös fényt látott, amely többször is megjelent neki. Június 17-én este 11 órakor, imádság közben egy hang szólította meg, amelyről a beszélgetés közben kiderült, hogy a Szűzanya hangja volt. 1995. december 8-án este 11 órakor megjelent a mennyei fényben egy Mária-szobor. Mária feje körül 12 csillag volt, ezek fölött egy nagy csillag, amelyből nagyon erős fény áradt Mária szobrára. Ilyen fény szobor formában jelent meg azután (2005. június 17-éig) Szűz Mária a látnoknak, általában évente háromszor. Június 17-én, szerdán a szőkefalvi római katolikus templomban délelőtt tizenegy órakor kezdődik a román nyelvű szentmise, melyet tizenkét órától engesztelő imádság követ a különböző településekről érkező csoportok vezetésével. Délután öt óra tizenöt perckor kezdődik a magyar nyelvű szentmise, amelynek főcelebránsa, Timár Sándor Asztrik ferences atya. Simon Virág Székelyhon.ro 2016. április 27.Gyergyószentmiklóson az MPP jelöltjét támogatja az RMDSZ„Történelmi” összefogás van kialakulóban Gyergyószentmiklóson: nemcsak, hogy nem indít az MPP polgármesterjelöltje ellen kihívót az RMDSZ, de saját jelöltjének is tekinti Nagy Zoltánt. Rendhagyónak mondható sajtóbeszélgetést tartott kedden Barti Tihamér és Bende Sándor RMDSZ-es tisztségviselők, valamint Nagy Zoltán MPP-s polgármesterjelölt. Arra – legalábbis Gyergyószentmiklóson – nem volt példa, hogy a két szervezet közös polgármesterjelöltről beszéljen. Az RMDSZ felmérte, hogy Gyergyószentmiklóson milyen a közhangulat, az emberek mit szeretnének, és arra a következtetésre jutottak, összefogást akarnak a gyergyóiak – vezette fel Bende Sándor, a Gyergyó Területi RMDSZ elnöke a bejelentést, miszerint Nagy Zoltánt, az MPP polgármesterjelöltjét az RMDSZ is polgármesterjelöltjének tekinti. „Nem valami ellen, hanem valami érdekében, Gyergyószentmiklósért kell dolgoznia mindenkinek. Azért is vállalom a kihívást, mert célom, hogy az egység megszülessen. Egység, de nem egyszínűség. Mindenki saját értékeit hozza be a közösbe. Ezen dolgoztunk már egy ideje, és úgy tűnik, megvalósul. Arra kell törekednünk, hogy ez hosszú távon fenntartható legyen” – fogalmazott Nagy Zoltán. A sajtótájékoztatón jelen volt Antal Szabolcs is, aki az MPP színeiben képviselőjelölt, de az EMNP-ből igazolt át két társával. A közös polgármesterjelölt bejelentésével egyidejűleg hozták nyilvánosságra az új, RMDSZ-es önkormányzati képviselő-jelölteket tartalmazó listát is. Ennek első helyén Barti Tihamér szerepel, de ő Gyergyószentmiklós RMDSZ-es jelöltje a megyei képviselői listán is. Az elképzelés szerint ő továbbra is a megyei tanács alelnökeként folytatná a tevékenységét. Barti ugyanakkor kifejezte reményét, hogy a választás után Gyergyószentmiklóson nemcsak a testületben, de az operatív városvezetésben is szerepet kap az RMDSZ. Ez gyakorlatilag az alpolgármesteri tisztséget jelentené. Bányász Lehel, leköszönt helyi RMDSZ-vezető egy nappal korábban azt nyilatkozta, hogy tudomása szerint György Istvánt, Gyergyóalfalu korábbi polgármesterét szeretné az alpolgármesteri tisztségben látni Bende Sándor. Bende cáfolta, hogy egyeztetett volna Bányásszal az alpolgármester kérdéséről, és elmondása szerint a tanácsosi lista összeállításáról sem tárgyaltak. Megjegyezte, egy ideje semmiről nem tudtak egyeztetni. Az alpolgármester kinevezéséről a képviselő-testület dönt, és egyébként neki személyesen nem lenne kifogása György István személye ellen. Gergely Imre | Székelyhon.ro 2016. június 11.Hencz Hilda : Magyar Bukarest 13. (Részletek)A katolikus közösség története nagymértékben eltér a reformátusétól. Miután a Propaganda Fide kongregáció átvette a romániai katolikusok irányítását, és a Barátok (Bărăţia) templomának birtokosa lett, a magyarok nemkívánatossá váltak, ezért csak egyetlen magyar pap maradt. 1883-ban a Vatikánnal folytatott tárgyalások eredményeként megalakult a román állam ellenőrzése alatt álló Bukaresti Katolikus Érsekség. Habár, ahogy azt Fr. Damé megjegyzi, a katolicizmus régebbi volt a Román Fejedelemségekben, mint az ortodoxia, hívei száma nem volt túl magas, Damé dolgozatának megjelenésekor csak 149 667 katolikus élt két egyházmegyébe, a bukarestibe és a jászvásáriba szervezve; a hívők többsége idegen volt. A katolikusok soha nem tettek közzé nemzeti és anyanyelvi megoszlásról szóló statisztikákat, ilyen téren csak becsült adataink vannak, de mindegyik a magyarok többségéről tanúskodik. Bukarestben a magyarság felekezetre való tekintet nélkül részt vett a Magyar Társaság által szervezett kulturális eseményeken; többször is volt katolikus elnöke a szervezetnek. A magyar katolikusok szellemi központja azonban évtizedeken keresztül a Barátok temploma maradt. A XX. század kezdetén még élt az a hiedelem, hogy ezt a templomot a csíki székelyek építették maguknak. Habár a magyarok közt mindig több volt a katolikus, mint a protestáns (kálvinista, evangélikus vagy unitárius), és a más nemzetű katolikusoknál (osztrákok, németek, olaszok, franciák vagy bolgárok) is többen voltak, sohasem alkottak külön egyházi közösséget, és saját iskoláik sem voltak. Sebestyén Ede újságíró 1902-ben bejutott az érsekség levéltárába, az alábbi számokat adta meg a bukaresti katolikusokra vonatkozóan: 15 ezren a Szent József-templomhoz tartoztak, 35 ezren a Barátok templomához és 805-en a ciopleai templomhoz. A katolikusok többsége tehát magyar kellett hogy legyen. 1886-ban György István katolikus pap kezdeményezte elsőként megszervezésüket: megalakította a bukaresti magyar nőegyletet, később, 1887. január 28-án egy karitatív egyesületet is. Mégis ezek hatékonysága nagyon alacsony maradt. (...) Nem csoda, hogy ilyen körülmények között a legtöbb magyar tanuló a román állami iskolát választotta, ami elkerülhetetlenné tette a beolvadást. Ezekben a román iskolákban csak a román történészek nézőpontjából ismerték meg a magyar történelmet, és ez ,,a magyar gyerek lelkét megmérgezi, megöli” – írta Sebestyén Ede. Az újabb, elsősorban Székelyföldről érkezett bevándorlók nem törődtek bele sem a külön egyházközösség, sem a magyar nyelvű iskolák hiányába, panaszt is tettek az anyaországban, sajnos, nem sok sikerrel. Gyökeres változást a bukaresti magyar katolikusok életében 1898-ban Bálinth János pap (1862–1905) megérkezése hozott a magyar katolikus identitás megerősítésében; két lap, a Romániai Magyar Néplap és a Bukaresti Magyar Újság szerkesztője is volt 1900–1903 között. A kereszténység felvételének 900. évfordulója alkalmából, 1900. március 31-én Bálinth megalapította a Szent István Király Egyesületet, és ezzel bevezette Magyarország első, apostoli királyának kultuszát. Eredetileg az egyesület a csíksomlyói búcsú zarándokútjainak megszervezésére alakult. Elnöknek Boga Tamás kocsigyártót választották, a vezetőtanács nagyrészt mesteremberekből állt. 1900 decemberében újjászervezték a katolikus nőegyletet Mária Egyesület néven, a tagok száma meghaladta a háromszázat. A következő évben Bálinth szerkesztésében megjelent A Bukaresti Szent István Király Egyesület alakulási Emlékkönyve, amely a romániai diaszpóra magyar mestereit magasztalja. Annak ellenére, hogy a bukaresti magyarok közt nincs tudós vagy bankár, jegyzi meg Bálinth, ők mégsem a magyarság söpredéke, hanem már a kezdetektől itt megtelepedett kisiparosok, becsületes és szorgalmas, megbecsülésnek örvendő emberek. A diaszpóra felkarolása érdekében a magyar hatóságok támogatását is kereste, kitartásának köszönhetően a budapesti vallásos társaságok hajlandóak voltak pénzt adni a magyar iskolahálózat és templomok építésére. 1903 szeptemberében Bálinthot Giurgiura helyezik, tevékenysége a románok körében sem maradt észrevétlen. Több román értelmiségi, köztük B. P. Haşdeu, Spiru Haret és Onisifor Ghibu hevesen támadta őt és Hornstein érseket, akárcsak a Poliány-féle Naptárat. Az Apărarea naţională napilap két, egymást követő számában Românism-Ortodoxism alcímmel Haşdeu Hornsteint „a bukaresti magyar propaganda közönséges ügynökének” nevezte, azzal vádolta, hogy mivel megengedte a magyar klubok, egyesületek és egy újság létrehozását Bálinth vezetésével, most ezek a „báránybőrbe bújtatott farkasok pénzt gyűjtenek olyan magyar iskolák számára, mint a galaci”. A napilap a püspököt a román állammal szembeni ellenséges magatartással is megvádolta: „elfeledi Szentséged, hogy a katolikus egyház nem ismer nemzetiséget, hanem csak keresztényeket? S ezért elfeledi, hogy a vallás lelkes terjesztőjéből a sovinizmus, és egy egész, Rómából eredő nép elleni gyűlölet terjesztőjévé válik?... Vajon még meddig élhet vissza ez a titokzatos alak a román nép és állam türelmével?!” Poliány nagy Naptárának megjelenése után Haşdeu biztosította az „aggódó” románokat, hogy a naptárat többé nem fogják eljuttatni moldvai csángó megrendelőinek. Haşdeu lapjában a kor más román kiadványaihoz hasonlóan zsidóellenes támadások is megjelentek. (...) Bálinth erőfeszítéseinek eredményei 1903-tól kezdtek látszani, ebben az évben november 15-én alakult meg az óromániai magyar katolikusok független közössége, amely ezúttal már nem a német közösség filiája volt. Elnökének Poliány Zoltánt választották, a magyar hívők lelkipásztora Nemes Tóth Zsigmond lett. Az első magyar nyelvű katolikus iskola Bukarestben 1903 szeptemberében nyitotta meg kapuit Spiru Haret minisztersége alatt. Az építkezést Gondorfi műépítész (?) vezette. Az iskola igazgatója Lukász Péter lett. A három fiú- és két leányosztályba 311 tanuló iratkozott be; egy szomszédos épületben volt a tanítók és a papok lakása. 1904-ben a katolikus lányiskola is megnyitotta kapuit a Scaune utca 10. szám alatt, a fiúiskola szomszédságában; több osztályterem, egy díszterem, egy ebédlő és egy tornaterem volt az új épületben. Hamarosan megnyílt ugyanitt egy ingyenes óvoda is. A lányiskola igazgatónője 1903 és 1914 között Baynovics Anna (1879–1914) volt, akit a román kormány is érdemrenddel tüntetett ki. Többszöri bővítés után, 1905-től az iskola adott szállást a német és magyar katolikus iskolák tanfelügyelőségének, de a tanítónők lakásának és egy betegszobának is. (...) A tanulók és tanügyi káderek száma nagyon gyorsan gyarapodott. Az 1906/1907-es tanévben az iskolát 745 tanuló látogatta, ezek közül 695 magyar volt, 37 román, 11 német és 2 más nemzetiségű. A szülők foglalkozása szerint 449 gyermek szülője mester volt, 26-é kereskedő, nyolcnak tisztviselő, 169-nek napszámos, 72-nek cseléd, 21 egyéb. 1907-ben létesült a négyéves polgári lányiskola, egy hároméves szabóiskola és egy inasiskola. 1909. február 16-án nyílt meg az első magyar iskolai menza a fiúiskolában; szimbolikus összegért 500 gyermeknek biztosított meleg ételt, a szegények pedig ingyen kosztozhattak. A katolikus iskolák az ingyenes tízórait is bevezették, ami egy pohár tejből és egy darab kenyérből állt. A Julianus Egyesületnek köszönhetően az iskolai könyvtárat 300 könyvvel látták el. A katolikusok utolsó épületei a Tăbăcari (Tímárok) negyedben, a Cuza-Vodă utca 100. szám alatt épültek fel (jelenleg a Művészeti Népiskola székháza), ugyanis abban a negyedben akkoriban nagyon sok magyar lakott. Már az 1912/13-as tanévtől működött a negyedben egy elemi iskola és egy óvoda, az emeletes épület négy, egyenként 60 fős osztályteremből, egy óvodából, ebédlőből, betegszobából és a tanítók lakásaiból állt. Az iskolát 1913. december 3-án szentelte fel Augustin Kuczka pápai prelátus. Ugyanebben az évben a Juliánus Egyesület iskolai könyvtárat nyitott 235 kötettel. 1903-tól sorra alapították a vidéki magyar katolikus iskolákat is (Pitești-en, Târgoviștén, Brăilán, Krajován, Giurgiuban, Ploiești-en, Buzăuban, Szörényváron és Galacon), magyar nyelvű miséket pedig a buzăui és a brăilai templomokban tartottak. A világháború előtti utolsó statisztikák az 1913/14-es tanévre vonatkoznak; ezek szerint 1244 gyermek tanult Bukarestben. A román hatóságok elzárkóztak a nemzeti, de legfőképp magyar alapon történő katolikus templomok építésétől. Titu Maiorescu, 1910–1913 közötti miniszterelnök és külügyminiszter az alábbiakkal indokolta olasz kollégáinak egy olasz templom építésének megtagadását: „Gondoljanak csak a magyarok törekvéseire, akik már régóta követelnek egy saját bukaresti magyar templomot, saját lelki segítséggel, magyar nyelven. (...) Itt, egy saját magyar templomot! Nem, ez semmiképp sem lehetséges! (...) Amíg én töltöm be ezt a hivatalt, semmiféle magyar templom sem fog épülni...” 1914. június 4-én Titu Maiorescu visszavonult a politikai életből. Még abban az évben megkezdődött a magyar katolikus templom építése Carol Cortobius (1874–1955) tervei alapján. A templom a Cuza-Vodă utca 102. szám alatt, az iskola mellett épült fel, és Szt. Ilona nevét vette fel, egy gazdag magyar nő, Sterian Ilona után, aki 10 ezer frankot adományozott építésére. Az alapkövet Augustin Kuczka tette le 1914. június 3-án; neki egy későbbi, 80 ezer lejből és egy festett ablakból álló adomány köszönhető. Ősszel Abonyi asszonyság egy harangot adományozott a templomnak. A Szt. Helénát ábrázoló bejárati külső mozaik, valamint a 12, szentekkel díszített, zömében latin feliratú ablak még ma is megvan. A szentek közül öt árpádházi (Sanctus Stephanus, Sanctus Emericus, Sanctus Ladislaus, Sancta Elisabeth és Sancta Margareth). Az adományozókat is feltüntették az ablakokon, ez a magyar nyelvű felirat az egyetlen nyom, mely a templom eredetére utal. (folytatjuk) JÁNOS ANDRÁS fordítása Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. június 23.György István lett Gyergyószentmiklós alpolgármestere„Aki a jövőt akarja igazgatni, annak rendezni kell a múltat, a sérelmeket nem szabad őrizgetni” – így fogalmazott Nagy Zoltán, Gyergyószentmiklós választott polgármestere a képviselő-testület csütörtöki, alakuló ülésén. Az ünnepi esemény részeként választották meg az alpolgármestert, a tizenkét éves közigazgatási tapasztalattal rendelkező RMDSZ-es György Istvánt. Egyházi és világi vezetők, állami intézmények képviselőinek jelenlétében ünnepi alakuló ülését tartotta csütörtökön a gyergyószentmiklósi képviselő-testület a Maros szálló konferenciatermében. A törvényesség betartását felügyelő, időnként javaslatokat tevő Petres Sándor alprefektus tolmácsolta a prefektus, Jean Adrian Andrei üdvözletét. Saját jókívánságai mellett elmondta: olyan négy év kezdődik, amely nehezebbnek ígérkezik a szokványosnál. Egyrészt, mert parlamenti választások következnek, másrészt pedig azért, mert „önökön múlik részben vagy egészben a gyergyószentmiklósi közhangulat javítása, azon országos kétkedés csökkentése, ami a közéleti szereplés tisztaságát illeti. Közösség és képviselők között kell újraépíteni a kapcsolatot.” Ideiglenes elnökség vezette az ülést, a testület legidősebb tagja, Vadász- Szatmári István szavaztatta meg a mandátumot igazoló bizottság tagjait, ellenőrizték a tanácsosjelöltek iratait, majd sor került a tagok egyenkénti megszavazására, és az eskütételre is. Megalakult tehát Gyergyószentmiklós új döntéshozó testülete, amelyben a Magyar Polgári Párt, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, a Szabad Emberek Pártja és a Nemzeti Liberális Párt képviselteti magát. Miután a választott döntéshozók közül hárman – Barti Tihamér, Kastal László és Nagy Zoltán – visszaléptek, a tanácsosok végleges listája is körvonalazódott: Antal Szabolcs (MPP), Ádám József (RMDSZ), Bajkó László (POL), Benedek Árpád-László (MPP), Bíró Róbert (RMDSZ), Dobrean Teodor-Constantin (PNL), Elekes István (MPP), Erős Levente (RMDSZ), György István (RMDSZ), Len Emil-Balázs (RMDSZ), Lukács Orsolya (MPP), Málnási Huba-István (MPP), Mayer Róbert (RMDSZ), Pál Levente (MPP), Simon Katalin-Emese (MPP), Suciu Gábor (MPP), Romfeld Zsolt (POL), Tatár Előd (MPP) és Vadász-Szatmári István (MPP). Titkos szavazással választott alpolgármestert az új testület. Egyetlen javasolt személyre, György Istvánra szavazhattak. Az RMDSZ színeiben mandátumot szerző képviselő, korábban Alfalu polgármesterére 19-ből 14-en szavaztak. „A problémáink nem jobb- és baloldaliak, így a megoldások sem pártszínűek. Számomra csak gyergyószentmiklósiak vannak, akiktől azt kérem, ne hagyjanak magunkra választottként. Dolgozzunk együtt, csapatban. Aki vezet, az élen jár, mutassunk jó példát! – szólította fel társait Nagy Zoltán polgármester, jelezve a város vezetésére irányuló szándék mára kötelesség lett. „ Szentmiklósinak lenni és érte tenni jó!” – összegzett a város első embere az alakuló ülés végén. Balázs Katalin Székelyhon.ro 2016. július 6.Nagy Zoltán: a fejlődéshez elengedhetetlen a békességNagy Zoltán alpolgármesterből lett megbízott polgármester, júniustól pedig a Magyar Polgári Párt (MPP) és az RMDSZ együttműködése révén választott polgármester Gyergyószentmiklóson. Átszervezéssel, rendrakással kezdi a munkát. – Választott polgármesterként dolgozik a júniusi helyhatósági választások óta. Melyek az első tennivalók? – Ez az az időszak, amikor meglátásom szerint új alapokra kell helyezni a városháza működését. Már korábban is láttam, hogy egyes személyekre, irodákra túl nagy súly nehezedik, némelyek ennek nem tudnak úgy megfelelni, ahogy kellene. Az átszervezésnek már korábban meg kellett volna történnie, Mezei János volt polgármester is tervezte, de miután eltávolították, ez elmAradt, de most eljött az ideje. – Hosszabb ideje napirenden szerepel a közszolgáltatások helyzete. A fűtésszolgáltató távozni akart, a közüzemek csődbe ment. Ezeknek a problémáknak a megoldása Önre hárul. – Így van, és elmondhatom, hogy már a megoldásokat is tudom mindegyik kérdéses közszolgáltatás helyzetének rendezésére. A fűtés ügyében például november óta tárgyalások, egyeztetések folynak az E-Starral, de más érintettekkel is. A nyár végéig nagyon fontos döntéseket kell meghozni. Hogy konkrétan melyek ezek, egyelőre, míg a tárgyalások folynak, nem mondanék többet. A közüzemek, a víz- és csatornaszolgáltatás kapcsán is tudjuk, merre van a kivezető út. Közöltük, hogy kistérségi szolgáltató létrehozásán dolgozunk. Leszögezem: év végéig rendezni akarom ezeket a sok fejtörést okozó és a várost bizonytalanságban tartó közszolgáltatásokkal kapcsolatos ügyeket. – Hogyan értékeli a választás eredményét, hogy a szavazatok 84 százalékát sikerült megszerezni? – Természetesen jólesik, hogy ilyen nagy arányban támogattak szavazatukkal a választáson résztvevők, ugyanakkor hatalmas felelősség is ez. Az eredményből azt szűrtem le, hogy az embereknek nagy elvárásaik vannak irányomban, ennek meg kell felelnem. – Miként látja az önkormányzati testületben kialakult erőviszonyokat? – A szavazók távolmAradásának a következménye, hogy az erőviszonyok felaprózódnak. Ebben azonban jelen esetben nem látok problémát. Azáltal, hogy több szervezet is bejutott, több nézet megjelenik, színesebb lesz a testület. És ha ez a sokszínűség pozitívan jelentkezik, az csak hasznára lehet a városnak. Az is hasznos lehet, hogy a román közösség is képviselve van a nemzeti liberális párti (PNL) Teodor-Constantin Dobrean úr révén. Ő már korábban is felajánlotta segítségét, kapcsolatrendszerét, politikai összeköttetéseit a város érdekében, biztos vagyok benne, hogy együttműködésünk, részvétele a testületben, eredményes lesz. Különösen fontos, hogy a választás előtti megegyezések jóvoltából az RMDSZ-szel közösen fogunk dolgozni. Ez az összefogás egy erős, stabil többséget jelent, ami – bízunk benne – nyugalmat hoz politikai szinten is. – Gyergyószentmiklóson szokatlan az is, hogy a másik tábor, jelen esetben az RMDSZ jelöl alpolgármestert. – Hosszú ideje hangoztatom, hogy a város fejlődéséhez elengedhetetlen a békesség. A választások előtt sikerült leülnünk egy asztalhoz az RMDSZ-szel. Korábban több kérdésben is radikálisan különböző állásponton voltunk, ellenséges volt a viszony. A választások előtt mégis tudtunk beszélni egymással az együttműködés érdekében. Ekkor jelezte az RMDSZ: függetlenül attól, hogy melyik párt hány képviselőt juttat az önkormányzati testületbe, alpolgármestert jelölnének. Mi ezt elfogadtuk. – Jelöltjük, György István személyét viszont sokan ellenzik. – Az RMDSZ-nek György István volt az egyedüli jelöltje. Elképzelésük szerint ő tudja legjobban képviselni értékrendjüket, felfogásukat a városvezetésben. Az együttműködés egy új helyzet. Volt tiszta RMDSZ-es vezetés, láttuk az MPP-s vezetést is. Úgy látjuk, közösen kell dolgoznunk, akkor lehetünk eredményesek. György Istvánt gyergyóalfalvi polgármestersége idején személyesen nem ismertem közelről, mondanak róla sok mindent, de amióta pár napja együtt dolgozunk, segítőkész, tenni akaró embernek látom. Ami viszont tény, és ez a legfontosabb: munkáját jellemzi, hogy Alfalu az első község volt a környéken, de talán egész Székelyföldön, ahol kiépült a víz- és csatornarendszer, megtörtént az aszfaltozás. – Így, a mandátuma elején milyen célt tűzött ki a következő négy évre? – Szerencsére nem a nulláról kell kezdenem, alpolgármester voltam, és egy éve meg kellett ismerkednem a polgármesteri munkával is. A látványos eredmények azonban csak egy-két év múlva várhatók, ugyanis most nyílnak meg a pályázati lehetőségek. Júliusban nyújtjuk be a tömbház-rehabilitációs pályázatot, közel 30 tömbház újul meg. Ezzel a város arculata is jelentősen javul, de a lakók is láthatják majd az előnyeit a csökkenő fűtésszámlán. A felújításig azonban még idő kell. Az ősszel lesz lehetőség annak a pályázatnak a benyújtására, ami 14 utca – vagy több – teljes felújítását hozza. Az is látványos eredmény lesz, de szintén időbe telik a pályázat lebonyolítása. Ami viszont biztos, jövő évben megtörténik az úgynevezett teherforgalmi út – a Halászok–Békény–Dózsa György útvonal újjáépítése pályázat révén vagy megyei tanácsi segítséggel. Ha esetleg erre nem nyílik lehetőség, akkor hitelből újítjuk fel, további halasztást nem tűrhet. Gergely Imre Krónika (Kolozsvár) 2016. augusztus 20.Kenyéráldás GyergyószentmiklósonSzent István ünnepén a királyról elnevezett gyergyószentmiklósi templomban a kenyér megáldása került középpontba. A város pékségei hozták a kenyéradományt, melyből jutott az ünneplőknek és a szeretetkonyhán étkezőknek egyaránt. A Szent Istvánnal való „rokonságra”, közös vonásokra hívta fel a figyelmet Antal József tekerőpataki plébános, mert „királynak lenni nem csak annyi, hogy vállunkra terítik a palástot”. Az ember alaphivatása, hogy építsen, alkosson, de más a lehetősége, más a köve mindenkinek – mondta az ünnepi szónok. A bölcs ember a szívéből jó dolgokat vesz elő, mert a lélek mélységében ott van a kincs királynak, koldusnak egyaránt. A bölcs ember tulajdonsága a látás, észrevenni azt, ami Isten akarata. Amikor meggyengül a látás, akkor kevés az imádság – hangzott el, mint ahogy az is, hogy nem elég látni, felismerni, hanem valóra is kell váltani. A látás és valóra váltás között pedig ott van az odaadás. „Szent István koronázásakor csendben nagy dolgok mentek végbe. Mert csendben születik meg az odaadottság” – idézte a nagy király életét Antal József, nagy titokként említve a tényt, hogy ez az ember kardot vett kezébe. Királyokká kell lennünk, akik kemény kézzel kormányozzák a nyelvüket, a kezükből kiszaladó akaratot. „Legyen a templom a látás, az odaadottság helye, hogy megpihenjünk, és felkészüljünk a mindennapi harcra. Legyen a templom a szentté válás helye!” – hangzott a jó tanács, és hozzá még egy javaslat: „Minél több tennivalónk van, annál többet kell imádkozni. Mert imádságban derül ki, mi a dolgok rendje, a teendők sorrendje.” Bartalis Csaba magyar és székely címeres kenyéralkotása mellett minden pékség sütése legjavát hozta az ünnepre. György István alpolgármester ezek megáldásakor mondta el, a nagy király tőlünk sem kérne többet számon, mint egykor fiától. Hogy legyünk olyan emberek, akik jó viszonyban élnek szomszédaikkal, akik képesek tanulni másoktól és dolgozni a közösségért. „Ahhoz, hogy értékes legyen az életünk, búzamagok, kovászok, morzsák kell legyünk közösségünkben” – összegzett az alpolgármester. Kisné Portik Irén néprajzkutató a megmAradás ünnepének nevezte a kenyér megáldását, eszünkbe juttatva, a magyar nép úgy tartja, hogy Jézus arcképe van minden búzaszemben. Mit tehetünk, mit kérhetünk a hála mellett? – tette fel a kérdést, majd válaszolta meg a néprajzkutató: „Hozd haza gyermekeinket, akik kenyérkeresni vagy tudásért mentek idegenbe, és honvággyal élnek!” Balázs Katalin Székelyhon.ro 2017. március 15.Fiatalos nemzeti ünnep GyergyószentmiklósonNagy pozitívuma volt a gyergyószentmiklósi március 15-i ünnepnek az, hogy a fiatalok, a középiskolások ezúttal nem csak kiegészítő szerepet kaptak a rendezvényen a politikusok beszédei mellett, hanem ők azok, akiknek köszönhetően emlékezetes marad ez a nap. Amellett, hogy az iskolákban megszervezték a megemlékező műsorokat, a nyilvános ünnepségeken is komoly szerepet vállaltak a fiatalok. A Fogarasy Mihály-iskola teljes diáksága jelen volt a temetőben, Kiss Antal honvéd őrnagy emlékművénél. Ez nagyon fontos tény, hiszen a teljes diákságba beleértendők a román anyanyelvű diákok is. Tanáraik először határoztak úgy, hogy osztályaikkal együtt ők is részt vesznek a magyarság fontos eseményén. Nyitás arra, hogy ezután kölcsönösen tiszteletüket fejezzék ki a másik nemzet ünnepei iránt. Színvonalas műsor hangzott el, gitáron kísért dalokkal, Györfi Andrea szavalatával és Máthé Árpád beszédével. Délben szentmisével folytatódott az ünnepségsorozat, majd a Szent Miklós-templomból a fúvószenekar vezetésével a Petőfi-szoborhoz vonultak az ünneplők, ahol a legutóbbi évekhez viszonyítva több ünneplő gyűlt össze. Itt felszólalt Gáll Hajnalka konzul, György István alpolgármester, Bende Sándor parlamenti képviselő és Barti Tihamér megyei önkormányzati alelnök is. Nagyobb hatással volt azonban a közönségre a Salamon Ernő Gimnázium két diákjának, Kecseti Istvánnak és Csorba Melindának a szavalata. András Szabolcs történelemtanár Petőfi Sándor életéről tartott rendhagyó „tanórát”. Alkalomhoz illő dalok hangzottak el az Ipartestület Férfikarától, de a leghosszabban tartó tapsot a Korpos Szabolcs által vezetett Salamon Ernő Gimnázium diákkórusa és zenészei által előadott dalok érdemelték ki. Fiatalossá, élővé tették az ünnepet. Az eseményt a római katolikus, a református és az unitárius lelkészek áldása, valamint a himnuszok eléneklése zárta a Szent Miklós Fúvószenekar kíséretével. Gergely Imre Székelyhon.ro 2017. április 1.Motoros banda támadt a romákra: gyújtogatások GyergyószentmiklósonAz M1 úgy tudja: öt különböző helyen támadtak roma családokra ismeretlenek, Gyergyószentmiklóson. A hirado.hu szombati beszámolója szerint több ház kiégett és többen meg is sérültek az incidens során. A gyergyószentmiklósi romák azt mondták: a motoros-autós banda percek alatt kikergette őket a házaikból, és felgyújtotta a lakásaikat, ezért nagyon félnek. Az M1 tudósítójának a helyi rendőrkapitány azt mondta: majdnem biztos, hogy leszámolás történt, az elkövetők kilétét ugyanakkor egyelőre homály fedi. A rendőrség egy 20-30 tagú csoportot keres. A városvezetés és az illetékes intézmények kríziscsoportot alakítottak, amely a kialakult helyzetet hivatott kezelni. “Sajnálatosnak tartom a helyzetet, egyáltalán nem örvendünk neki, kellemetlen. Sajnos, az utóbbi időben elharapódzott agresszió, sorozatos lopások jellemezték a zónát, ahol kitört a botrány. Ezt inkább megelőzni kellett volna, mint a helyzettel szembesülni” – fogalmazott György István, Gyergyószentmiklós alpolgármestere. maszol.ro 2017. május 14.Gyermekkórusok találkoztak GyergyószentmiklósonA gyergyószentmiklósi Szent Miklós templomban a Domokos Pál Péter Vándor Gyermekkórus 29. találkozóján mint kétszáz csilingelő gyerekhang emlékeztetett a közös éneklés örömére. Az immár hagyományos találkozó Gyergyószék zenekedvelői gyerekeinek hídként is szolgált. A Domokos Pál Péter Vándor Gyermekkórus Találkozó idei házigazdája a gyergyószentmiklósi Fogarasy Mihály iskola volt. Szombaton délelőtt a tanintézményből vonultak fel a kórusok a Szent Miklós templomba, ahol elsőként felcsendült az: Eljöttünk mind, zengjen az ének... „Ünnep van ma, a közös éneklés ünnepe” – mondta Lázár Nóra a házigazda Fogarasy Mihály iskola helyettes igazgatója. Ünnepi köszöntőjében a közös éneklés szépségéről, a közösségre való megtartó, összetartó erejéről szólt. Kiemelte a találkozások fontosságát is, ahol énekelni szerető gyerekek, pedagógusok megtalálják lelkik boldogságukat a közös éneklésben. A rendezvényen megemlékeztek a névadóról is. Domokos Pál Péter munkásságának az egyik és talán legfontosabb eredménye, hogy Gyergyóban ma is magyarul énekelünk. Ezzel a céllal indíthatta útjára 1935-ben Petres Ignác és Mihály István kántortanítókkal együtt a Gyergyó-medencei gyerekkórus-találkozót – hangzott el. A több éves kihagyás után 1992-ben Pál Ibolya gyergyószentmiklósi zenetanárnő indította újra útjára a találkozót. György István, Gyergyószentmiklós alpolgármestere és Portik-Hegyi Kelemen főesperes-plébános is szólt az ünneplőkhöz. Azt kívánom legyen köztetek olyan, és ha csak egy is lesz, aki Domokos Pál Péter célját, szellemiségét, a közösségért kifejtett munkáját szem előtt tartja, követi akkor biztosak lehetünk abba, hogy itt Gyergyószéken a jövőben is énekelhetünk magyarul – biztatta a gyerekeket az alpolgármester. A főesperes köszöntőjében kitartást és bizalmat kívánt a gyerekeknek önmaguk és társaik iránt. Majd a gyergyószéki települések tanintézményeinek kórusai, hangszeres csoportjai mutatkoztak be egyházi és világi műveket adtak elő a zene ünnepén. A szombati eseményen hét gyermekkórus vett részt: a borszéki Zimmenthausen Iskolaközpont, a gyergyócsomafalvi Köllő Miklós Általános Iskola, a gyergyóditrói Siklódy Lőrinc Általános Iskola, a gyergyóremetei Fráter György Általános Iskola, a gyergyószárhegyi Bethlen Gábor Általános Iskola, a gyergyószentmiklósi Vaskertes Általános Iskola és a házigazda Fogarasy Mihály Általános Iskola kórusai. Baricz Tamás Imola / Székelyhon.ro lapozás: 1-18
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
